Régi idők egyszerű ajándékai

egyszerű ajándék: A legegyszerűbb ajándék talán nem más mint egy szó, egy mosoly, melyet egy gondolat teremt. Nem kell hozzá pénz. Gazdagnak kell lennünk! Szeretetben gazdagnak, jó akarásban telinek. Meg kell nyitnunk magunkat az ajándékozott felé.
Gyermekkorban még nem fektetünk nagy hangsúlyt a kapott ajándék értékére. Elég egy egyszerű ajándék, egy játék, egy kedvesség családunktól, barátainktól.
Később felnövünk és elfelejtjük ezt a tisztaságot. Azt vizsgáljuk ki milyen értéke ajándékot vesz, és mi megpróbáljuk túlszárnyalni azt. Az egyszerű ajándékok a múltba vesznek.
Gyerekek! Tanítsátok meg a felnőtteket önfeledten örülni egy egyserű ajándéknak is. Mutassátok meg, hogy ti is ezt teszitek! Mutassatok példát.
A gyermekek számára a legegyszerűbb ajándék a játék. A játék öröme. Régebbi korokban nem volt divat előre gyártott babákkal, autókkal, és egyéb modern társasjátékkal játszani. A gyerekek kreativitásukat és elődeik tapasztalatait kihasználva készítették játékaikat. Milyen egyszerű volt! Most szeretném bemutatni nagyapáin gyermekkori játékait.
Jó szórakozást hozzá mindenkinek. Talán elgondolkodunk rajta, milyen egyszerű ajándék ötletek.
Nagypapám amikor feltettem neki a kérdést, hogy miket játszottak régen sokáig ragaszkodott a következő válaszához : ”Nem volt nekünk időnk játszani! Dolgoznunk kellett!”
Azonban addig nyüstöltem, hogy a végére már igen sok minden az eszébe jutott s kiderült, hogy a sok munka mellett is tudtak időt szakítani a játékra. Sokszor összekapcsolták a munkát a játékkal. Pl.: Amíg a tehenek legeltek ők szórakoztak.
Kedvelt időtöltésük volt a hangkeltő játékszerek készítése.
Ilyen volt az úgynevezett kukoricamuzsika, a zúgattyú és a fűzfasíp.
A kukoricamuzsika elkészítése úgy zajlott, hogy levágtak egy kukorica szárdarabot úgy, hogy a végein a bütyök rajta legyen, bicskával a héját két helyen felmetszették és a végén keresztbe dugott pálcikával kifeszítették a „húrokat”. A hegedű egy vastagabb kukoricaszár darabból lett, a vonó pedig egy vékonyabból.
A fűzfasípot május körül készítették leginkább.
Kb.8-10 cm hosszú két rügy közötti hüvelykujjnyi vastagságú ágdarabot metszetek le. A bicskájuk nyelével addig ütögették körbe amíg az ág kérgét le nem tudták fejteni. A kihúzott fás részből lemetszettek egy darabot amit vissza helyeztek a kéregbe.
A dugó és a héj közötti résbe fújták a levegőt, így tudtak sípolni.
A fűzfasíp elkészítése nagy ügyességet igényelt ellentétben a zúgattyúval.

A zúgattyút gyerekjáték elkészíteni mesélte papám. Nem kellett más hozzá csak egy lyukas hengeres fadarabka vagy gomb illetve spárga vagy cérna.
A gombba vagy fadarabkába bele fűzték a spárgát vagy cérnát, utóbbi két végét összecsomózták és már kész is volt a zúgattyú.
Ezt megpörgetve, meghúzva, picit visszaengedve aztán ismét meghúzva, hosszú ideig lehetet járatni, miközben zúgó hangot adott ki.

Köszönjük, hogy az idejét rááldozta és elolvasta a egyszerű ajándék cikket.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés